2017. április 24., hétfő

Szemantika

"Szenvedély?"...kérdezte Balics Gabi barátom egy internetes naplóban! Amit szerintem meg is válaszolt, egy rövidke, ám tanulságos történetben. 
Ahogy olvastam, rá kellett jönnöm, hogy a cím csak egy picit tér el attól a lebegéshez hasonlító állapottól amiben én benne vagyok, nagyjából nyakig. 
Szenvedés! ...válogatom az idén készült képeimet...hopp..várj! Nincs min válogatni! Kezdődik is a kálvária!
Egy kedves barátom, azt mondta, hogy ne vegyek új számítógépet, mert sok bajom lesz vele! Igaza volt! Sok bajom lett vele! Nagyjából a vásárlás után 42. napon került vissza a szervizbe először. Cirka 3 héttel később újra előkerült, és utána négy nappal később újra vissza. A gépen van rajta természetesen a képfeldolgozó program, és az elmúlt jó pár év anyaga. 
De hogy ne teljenek eseménytelenül a hétköznapok, megpróbálok mindent kimozdítani a medréből. Közben figyelem a természetet, írom a megfigyeléseket. A molnárfecskékre rossz idő volt a múlt héten. Az egyik odú a nagy esőben tökig beázott, a másikban verebek vannak, a harmadikban darazsak, a negyedikben seregély. Nekem ne mondja senki, hogy nincs élet itt vidéken!
Hiszem, hogy egyszer minden nyugvópontra ér!

...és a kiscsoportos hadosztály rohamléptekkel növekszik.

2017. április 9., vasárnap

2017. március 18., szombat

A VM

2017/03/09 - Csütörtök

Szokásos nap! Indulás. Érkezés. Parkolás. Utazás közben beszélgetés, kellemes a társaság. Csak úgy repül az idő!
Érkezés után, kézfogás. Sok ember ismeri a másikat, hiszen voltak már beszélgetések, telefonon, e-mailben, vagy egyszerűen  csak akkor, amikor épp egy képhez írta le valaki a véleményét. Hogy hol?
Naná, hogy BPH-án! Ha nem lenne ez az oldal, amiért nagy köszönettel tartozunk Palánkai Zsoltnak, Ónodi Mikinek és Völgyi Sanyinak, úgy kellene lepkehálóval összefogdosni azokat akik madárfotózással foglalkoznak, így vagy úgy. 
A kézrázás után egy aulában gyűltünk össze, ahol a falakon nincs ablak, mert az aula a föld alatt van. Kör alakú a helység, oszlopokkal tarkított, középen székekkel, szélen pár pad. A székek előtt egy pódium, kivetítővel. A falon képek. Összesen 119. Nemzeti parkok szerint szétosztva. Ilyen a Természettudományi Múzeum belülről. A tömeg gyűlik, emberek jönnek, pusmognak a képek előtt, csodálkoznak, legyintenek, mutogatnak. Az ismerősök nevetnek, és akik egyedül vannak, csak bámészkodnak. Fényképezőgépekkel, mobilokkal térképezik a falakat. 
Hogy kivel lehet egy ilyen eseményen összefutni? Csak néhány név a sok közül:
Kovács Zoli, Potyó Imi, Daróczi Csaba, Kovács Imi, Dulai Dávid, Balics Gabi, Völgyi Sanyi, Hargitai Laci, Szabó Irma, Máté Bence...
Nagyok ám ezek a nevek. Bár lehet sok helyen nem jelennek meg, tuti, hogy egy jó nagy könyvbe most mindenki beíródott, ha máshol nem a szívem mélyén!
Az ünnepség kezdetét vette! Izgulás, tapsolás. Csak úgy szaladnak a nevek. 
Hargitai Laci az előkelő második pozíciót foglalta el, Völgyi Sanyi az ötödiket. Az első tízben benne lenni, nagy dolog, hiszen egy egész éven keresztül izgulni a képek miatt nem kis teljesítmény. Nekem a negyedikig futotta. Örültem, nagyon!



Az ünnepség végén, a gratulációk után, olyan kézfogások következtek, melyeket aligha fogok feledni! Egy élmény volt srácok!

2017. február 28., kedd

Télvégi tavaszváró

Ahogy a szezon elején ez a jelenség várható volt, úgy be is következett! Lejárt lemez lett a tél. Volt hideg, és hideg is volt, volt havazás, volt didergés, vacogás, cipekedés. Voltak kellemes pillanatok, voltak izgalmas jelenetek, de elég is volt ennyi belőle.
A közeli tó jege lassan, de biztosan elolvadt. A szántók, rétek talaja kiengedett. A húsok őrzőit egyre inkább a friss hús kezdte érdekelni. Ugyan mindig akad egy-egy visszajáró vendég, de már másfajta aktivitást sodor a szél magával.
Bizony, így jár az aki fejébe veszi, hogy segít a szabadok népének túlélni egy kemény telet. Ezzel a képpel elbúcsúzok a húsok őrzőitől egy jó pár hónapra. Repüljetek, rakjatok fészket, költsetek, neveljetek fiókákat.
Egerészölyv
Fácán

Ahogy az ölyveket elengedtem, az erdei etető irányába fordult a figyelmem. Az etetőt alig lehetett megközelíteni, mert mindenhol állt a víz. Így az itató-installáció megint csak egy csúnya giccses foltként mutatta magát az erdőben. Volt még pár liternyi napraforgóm. Kivittem. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően kiültem pár órára.
Ritkás havazás vette kezdetét. Nagy pelyhek hullottak az égből. Hol sűrűbben, hol ritkábban. Nem mutatkozott tartósnak, a meteorológia ugyan jelezte, de a hőmérsékleti tartomány miatt nem maradt meg.
Néhány órával később, egyszerűen elszublimált a havazás. És ahogy eltűnt, elvitte magával a telet. Biztos vagyok benne, hogy fog még beletaposni a lelki világunkba ez a tél, hiszen szokott.

Kékcinke











Széncinke

Nagy fakopáncs



Zöldike




Ahogy kibújtam a lesből, és magamra vettem a hátizsákot, már nem a fakopáncson járt az eszem. Nem a havazáson, és nem azon, hogy mikor kell újra húst vinnem az ölyveknek.
Az erdő kora tavaszi zenéjét hallgattam. Zöld küllő, fekete harkály, egy ölyv. Már nem úgy szóltak, mint egy hónappal ez előtt.
Szaladj hát tél, fuss és vissza se nézz! Köszi, hogy itt voltál. Megbarackoltad a fejünket, többször is. Keress magadnak más játszó pajtásokat!
Hogy, mi sem mutatja jobban a közelgő tavaszt?! A megfigyelési naplómba újabb bejegyzések kerültek. Barázda billegető, mezei pacsirta, bíbicek. Daru krúgatás hasítja a levegőt. Nyílfarkú récék, barátrécék, búbos pacsirták szaladgálnak egymás után. Egy tollát tépett libatojó, aki már fészket rakott...
Elkezdődött a Nagy Tavaszi Madárvonulás.
Barna rétihéja hasítja a levegőt, miután lábával összeakaszkodott párjával a levegőben, és zuhanásba kezdtek.

Nem vagyok nagy tőkésréce rajongó, de nem hagytam ki.


Barátréce.

Libák vegyesen. Hol többen, hol kevesebben úsztak be e képbe. Hol szólóban, hol párban. Jól esett kint feküdni a parton.




















Poros szürke állományom, gyors zakatolásba kezdett.

2017. február 20., hétfő

Titkos világ - a második szín

Ez van! A Titkos világ tágult egy kicsit. Egy kedves lokálpatrióta  csapat gondolt egyet...elvittem hát hozzájuk. Jobban mondva hozzánk! Haza! Hiszen, a hazai pálya mindig előnyt jelent! Fölraktuk. Megnyitotta Molnár János és Kirják Sándor! Egy állati nagy köszönettel tartozok nekik...míg világ a világ!

http://www.berekfurdo.hu/?module=images&action=img_gallery&inframe=1&fname=SZABOGABORKIALLITAS

A Bod László Művelődési Ház galériájában, egy csöndesebb pillanatban!



















Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...