...egy újabb lehalászás, 600 mázsa hal, és még nincs vége. A tóból a víz rendületlenül fogy. A tollas társaság, ami ilyenkor nagy számban képviselteti magát a mederben, most kicsit lustább. Kevesebb faj, kevesebb példányszámban. Szürke gémek, kócsagok, sirályok, néhány parti madár. Egy pár kormorán csapong a levegőben. Kanalasgémek kaszálják a vizet. A tó lehető legtávolabbi csücskébe húzódnak, ott ahol még a víz elfogadható mélységű számukra. A szél bele, belekap a ruhájukba. Néhányan csak méláznak a délutáni napsütésben. Süttetik magukat. Az ilyenkor szokásos hangzavart, most csöndes gondolkodás váltja fel. Elmaradt a bíbicek ricsaja.
Néhány évvel ez előtt, itt láttam hosszú idő után gulipánt. Görbe csőrükkel csak úgy turkászolták az iszapot. Cankókkal vegyesen siettek a vízvonal szélén. A tó, egyik partja délutáni fotózásra tökéletes, majdnem tökéletes.
A víz most jócskán a mederben volt, a halágyak többségében, már csak iszap hömpölygött. Menni kell, gondolkozás nélkül. Nincs idő, hóbortos terveket szőni, ácsolni lest, fúrni s faragni. Menni kell, akkor talán még lehet valami. Egy pár gém, vagy sirály.
Szép, szellős, szombati szemle! Nem hozott megnyugvást. Láz dolgozott a buksiban, így tologatni kellett a kiruccanást.
Vasárnap, és ne tovább! Hátizsák, álcaháló, és még egy, pokróc, és még egy, habszivacs, egy babzsák, egy állvány, egy masina.
13 mm eső! 800 méter a bokáig érő sárban kora délután, megpakolva. Felejthetetlen! És még oda sem értem.
Viszont, ha valakinek van valamilyen ötlete, hogy ennyi cuccal hogyan lehet hangtalanul bejutni a nádason keresztül azonnal ossza meg velem.
Kis szusszanás, balra semmi, jobbra egy elszáradt fa ágai takarnak ki mindent, szembe a tó másik partján szorgos kezek szedegetik a halat, húzzák a hálót.
Mi lesz itt?! - húztam fel a szemöldököm!
Állvány lábai kihúzva, középoszlop kifordítva, álcaháló rátéve, habszivacs belenyomva az iszapba, babzsákon rajta a masina. Izzadság csurog mindenhol. A tájolás kellemesen rossz, az iszap hideg, a tó üres. A szél fúj, a fellegek jönnek, mennek, nem messze dörög az ég, ha a nap előbújik a fénnyel üveget lehet vágni. Mit keresek én itt?!
Valahol a távolban gémek állnak a vízben, ki tudja mire várva. Sirályok csapongnak. Kanalasgémek kaszálnak a sekély víz-réten. Messze. Minden.
Hosszan semmi.
Egy bátor vagy őrült madár tekeregve kerget valamit kanál formájú csőrével a víz alatt. Na most megtudod, hogy úszik egy hal a vízben! Közelít, mármint néha. Talán mégis, nem, most távolodik. Mázli, hogy nem néz fel, közelít. Már csak pár métert kell megtennie, hogy a félig beborult fa ne takarja ki. Ez is megvan....és közeledik...öcsém...már csak...nem, még jön...és nagyjából ennyi. Bejöttünk a csőbe. Itt van, nem közel, jelzem, mert a képek 35-45 %-át le kellett vágni. Egy kanalasgém. Megy a matek a fejben, mennyi az eszmei értéke...tuti sok! Eddig jutottam. Gém eltűnik egy kisebb öbölben. Képek nézése a kijelzőn. Itt a madár újra, hogy került ide?! Ez is közel van, még közelebb. Ketten vannak! Közben a lehalászó csapat befejezi a műszakot, csomagol, elmennek haza, madarak elkezdenek szivárogni. Két gém, szürkék.
...és még 11 kanalasgém. Szűrik a vizet, fiatalok, öregek, kaszálnak, kergetik a halakat. Lassú sétával átszelik a tavat, és elbújnak egy szélvédett öbölben.
"- Egy éjszakás kaland volt megint."
"- De legalább volt!" (D.A.)
Talán még sose töltöttem fel ennyi képet egy bejegyzéshez, és szerintem nem is fogok. Egy fokozottan védett faj 13 példánya egyszer csak bekúszik a keresőbe, eszmei értéke 500 000 Ft, egyenként. Nyilván nem életem alig várt és legjobb képei ezek, de mindenképp figyelemre méltóak. Jöhetne egy rossz humor, ha ennyi akkor hol veszik át?!
Kanalasgém - Platalea leucorodia
