Vigyázz...kész...élesíts

Már egy jó ideje tervezem ezt a bejegyzést. Sokan azt tartják, hogy egy kép elkészítése nem ér véget az exponáló gomb megnyomásával. Én is ezt vallom. Bár nem vagyok a híve a képszerkesztő programok túlzott használatának, de hát ez van. Gyakorlatilag a digitális képfosás világában élünk, emberek, ahol a képek számát a memóriakártya, a számítógépek teljesítménye, és a fantáziánk határozza meg. Olyan világ ez, ahol az ember a képek előhívásánál, nagyításánál, már nem feltétlenül a pénztárcájára gondol. Emlékszem még azokra az időkre, amikor az egy tekercs filmet akkor is el kellett használni, ha nem volt jól megítélve a fényviszony. A legnagyobb bukta, az volt, ha ráadásul a film nem 24 képkockás volt, hanem több. Arról nem is beszélve, hogy a fotóapparátok egy része még parallaxis jelenséggel dolgozott, vagyis a látott és a fotózott kép szöge nem volt azonos, ami a közeli fotóknál okozott egy kevés bajt. De ezeknek a dolgoknak, a digitális világ beköszöntével egy csapásra vége szakadt.
A bejegyzésben próbálom csak azokat az élesítési technikákat megjeleníteni, amit használok, vagy használtam.
Egy képet hívok segítségül ez ügyben. RAW-ban készült. Ha úgy ítélem meg, hogy a nyers változat nem elég éles, akkor megy a levesbe. Vágással kezdődik, külön zajszűrés, mint noise ninja, vagy a topas denoise nincs használva. Camera raw-ban van kibontva, és PS CS5 segítségével van tovább bütykölve.

A dolog ezektől függetlenül ízlés kérdése. Ezzel kapcsolatban el kell mesélnem egy rövid történetet:
Egy vidéki városka polgármesteri hivatala előtt történt, egy fagyos januári délelőttön.
Egy fazon odalép az épület melletti kukához, és kivesz belőle egy kávé automatából származó poharat. Amit nem ő tett oda. Fellép a lépcsőre, behúzódva a szél elől, és békésen bekortyolja a pohár tartalmát. Megkávézott. Miután a pohár már másodszorra is kiürült, odalépett a kukához és kidobta azt. A kuka már másodszorra fogadta magába poharat. Emberünk ennyit szólt:
 - Szar kávé volt! - fintorgott egyet és tovább állt.

A fekete humor ellenére, amit szeretek, mi játszódhat le egy emberben, amikor olyan életet él amit kiharcolt magának?! Akár jót, akár rosszat! Olyan dolgokat cselekszik amilyeneket az élete kíván?! Milyen jövőkép világít egy megfáradt fejben, miközben ott áll egy épület mellett és valaki más kávéját kortyolja?!
Nem tudom, hiszen nem vagyok "zigmund frojd"!
De az utolsó mondatból, talán kivehető egy elfeledett múlt, ahol volt egy színvonalasabb élet, finomabb kávéval.
Egy biztos, az ízlés nem sokat változott!

Nosza:

Völgyi Sanyi által közzétett, és szerintem sokak által használt képélesítés, amit a BirdPhotography.hu  oldalon is meg lehet találni. És nagy köszönettel tartozunk érte!

Kevés guglizás után ráakadtam egy hasonlóra, mint az első technika. Ami egy másféle eredménnyel használható.
Az automatizált programban az intelligens élesítés a következőképpen alakul:
Mérték - Sugár
110         1
100         0,8
90           0,6
80           0,4
60           0,3
40           0,2
Az élesítések között 500 pixeles kicsinyítés, ami 3500 kiinduló pixelről indul, és 800 pixel hosszabb oldallal ér véget. Az eredmény:

Intelligens élesítés: képméret csökkentés 800 pixel hosszabb oldalra, mérték 200%; sugár 0,4. Az eredmény:

Az "életlen maszk": a kiindulás hasonló mint az előzőnél. Mérték: 200%; sugár: 0,7; határérték: 2. Az eredmény:

Szegélyek élesítése: képméret csökkentés az előbb leírtak alapján. Élkiemelés a kiválasztása a szűrők közül. Sugár: 1,4. A réteg átfedésre kapcsolva a jobb oldali navigációs panelen, rétegek másolása, ezt annyiszor másolgatja az ember amennyiszer csak akarja. A réteg melletti kicsi szem ki-be kapcsolásával látható a változás. Itt két rétegmásolat készült, a többi már a minőség rovására ment volna. Az eredmény:

Asszem ennyi egyenlőre. Mindenki vonja le a következtetéseit.

Namégeccer szombatvasárnap

...és biztos vagyok benne, hogy sok helyen olvasható, a hasonló oldalakon, hogy, "éljen esik a hó", meg "végre itt a tél", "na majd most" és még persze lehetne sorolni, napestig.

Így van, esett hó, volt hólapátolás, meg hólapátolás, és hólapátolás is volt. Na nem azért , mert szeretek lapátolni, vagy olyan sok esett, hanem azért mert nem csináltam meg egyszerre?!

"Kapcsolj fénysebességre Csubi!" Hangzott a felszólítás Han Solo-tól a Birodalom visszavág epizódban. A kép bal oldalán Han Solo (Harrison Ford) csinosan formása nyírt haja látszik, aki egyébként a szereplőválogatás alatt még építőmunkásként dolgozott, és a díszleteket fabrikálta, és csak egy véletlennek köszönhetően került a filmbe. A kép bal oldalán a vuki (Peter Mayhew) szőrös feje látszik, aki egyébként a Kashyyyk lakója, és Solo barátja, aki egy rabszolga kereskedőtől mentette meg. A kép közepén a Milleneum Falcon műszerfalán villódzó gombok és karok látszanak. Ahogy a felszólítás elhangzik a vuki a szőrös kezével a hiperhajtómű kapcsolójához nyúl és meghúzza, a csillagok abban a pillanatban hosszú fényes csíkokká váltak, és az YT-1300-as tuninngolt teherűrhajó eltűnik a hideg űr mélyben.
Ez a kép jutott eszembe amikor sötétben felkapcsolt reflektorral száguldottam a havas úton, sötétben, nagyjából 40 km/órás sebességgel, a leshez vezető úton. Akkor még nem tudtam, hogy nem sok minden vár rám.
...és hogy mit hozott a konyhára a nagy fotózkodás oldalán ez a hóesés, mondjuk egy szép szombati napon? Vagy egy vasárnap?

Semmit! 

Nem, nem így van, mert hozott például északi szelet. Az északi szél, egy csomó apró tűszilánkot az arcomba bele. Ugyanezeket a tűszilánkokat hozta, ugyanez az északi a lencsére is. Takarítás, száraz zsepivel, de mivel sötét volt és nem láttam, hogy mennyi hó van még rajta, így közel hajoltam, és a gőz, természetesen egyből egy vékony, fagyott réteg formájában, megjelent a frontlencsén, így kezdetem elölről mindent. Mire a lencse tiszta, száraz lett, ledermedt a arcom. Nincs is annál jobb, mikor egy fazon, fagyott ujjakkal az arcát dörzsöli, mert akkor nem érzi, hogy fáj, majd ha kiolvad. 

A sűrű hóesésben a fókusz nem fogott semmit. Bevallom nem is sok dolga volt, és mivel nem volt sok dolga, így maradt továbbra is az "örömteli" várakozás. 

A szombat:
Gyorsan egy "művészfotót" beszúrok ide az elejére, érkezési sorrendben:

Kék cinke - Cyanistes caeruleus

Széncinke - Parus major

...és a vasárnap is jól indult. Egy összecsuklott szék, egy perec a lesben. Nagy kerek szemekkel csodálkozás. Egy pár csőbe szaladt cinke, veréb, zöldike, harkály, ragadozók villámlátogatása, és pár vitorlázó sas a kreppelt égbolton, kulturált magasságban.

A vasárnap:
Szén cinke - Parus major

Kék cinke - Cyanistes caeruleus

Egerészölyv - Buteo buteo

Nagy fakopáncs - Dendrocopos major

Mezei veréb - Passer montanus

Zöldike - Carduelis chloris

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Parlagi sas - Aquila heliaca

Csak kíváncsiság...

...vezérelt. Kihúzgáltam az "időjárás listáról" azokat a helyzeteket, amikor próbáltam lopni néhány millió pixelt a természettől. Ilyen volt a napsütés, a szélvihar, a ködös napok, a fagyos reggelek, a semmitmondó helyzetek, amikor a levegő nem mozdult, a szél az elfújt pára helyére újabb párás levegő fújt. És most az esős időjárási körülmény is kihúzásra került erről a listáról. Nem bíztam a szerencsémben, még az a szerencse. Nem éltem bele magam semmibe, és így nem ért csalódás. Vittem egy könyvet, hogy jobban teljen az idő, és jobban is telt, Az olvasás egy nagyszerű dolog. Ettől függetlenül, nincs is annál szebb, vagy idegesítőbb, mikor kicsi énekesmadarak bolondoznak a les tetején, szarkák, varjak, és egyéb madarak, vartyognak, kuruttyolnak, kárognak, röpködnek a les mögötti fasor fáin. Kergetik egymást ágról ágra. 

Az eredmény ennek megfelelően alakult. Egy szarkát elszalasztottam mert benne voltam nyakig, Dean R. Koontz - Összetörve könyvébe, és nem vettem észre amint kis barátom besétált a les elé. Sebaj. Cinkékről is csak úgy ímmel-ámmal. Mint mondottam csak a kíváncsiság vezérelt.

Kék cinke - Cyanistes caeruleus

Széncinke - Parus major

Szarka - Pica pica

Egerészölyv - Buteo buteo

"tú in ván"

Amikor mindig ilyesmit látok egy bolt polcain, hogy "egyet fizet, kettőt vihet", vagy ha "egyet vásárol, akkor a másikat a pénztárnál kapja meg", és persze még sorolhatnám az ehhez hasonlókat, mindig arra gondolok, hogy mi baj lehet ezekkel a termékekkel, vagy mennyibe is kerül ezeknek az előállítása, ha egyet simán odaadnak, nekem, csak úgy, tök ingyen, sőt még mosolyogva meg is köszönik, hogy ilyet vásároltam. Hogy azokkal a termékekkel mi baj lehet, nem tudom pontosan, viszont ez a bejegyzés is ilyen. Két "fotózással" (jól látjátok idézőjelbe van téve!) eltöltött alkalom simán bele fér egy bejegyzésbe.     

Az első alkalom: 

- érkezés a leshez, 6:47-kor

- az első egerészölyv megérkezése, 6:57-kor

- azt hittem lehidalok, még ki sem csomagoltam és már kezdtem beleélni magam

- nagyjából 3000 lilik megérkezése, 7:10 körül

- egerészölyv távozása a hangzavar miatt, 7:18 körül.

Mindketten érdeklődéssel figyeltük, hogy mi fog történni! 

És nagyjából ezzel véget is ért ez a nap!

(az madár sziluettje látható az kép jobb alsó sarkában)

Feladat kezdő matematikusoknak: meghatározni, hogy mennyi állat van a képen!

Feladat kezdő matematikus-ornitológusoknak: meghatározni, hogy nemek szerint mennyi állat van a képen!

...és íme a második alkalom:

Rohanás a leshez, mert késésben voltam. Éjjel fagyott, az esélyek jók voltak, az ég tiszta volt, talán még napsütés is lesz. Úgy is volt. 

A lenyugvó hold nem lett volna rossz kezdés egy tartalmas fotókkal teli bejegyzéshez, viszont egyik testrészem sem gondolta volna, hogy ez az egyetlen kép fog készülni.

13 perc

Mint már említettem az egerészölyvről is nehéz olyan képet készíteni amit eddig mások még nem készítettek el. Szerintem nekem is sokat kell gyakorolni, hogy olyan képem legyen mint még senkinek, viszont lelkesen teszem. Legutóbb is, mind az összes 13 percig sikerült. Hogy mennyire boldog voltam amikor a gáton, reggel, egy biciklis fazon egyszercsak végigcsörtetett. Egyenlőre úgy tűnik, hogy az én bosszantásomra. És mivel embertársainknak nem mondhatjuk meg, hogy mit csináljanak az ő saját, külön bejáratú szabadidejükkel, ezért csak csöndben, magamban bosszankodok. Ez jutott, de olyan nagy baj nincs, mert ha még ebben az évben, és nyilván nem november végén, hanem mondjuk január végén esetleg, természetanyánk meggondolná magát, vagy esetleg Holle anyó, és esne ránk egy egész kicsi hó, nem sok, csak annyi hogy jótékonyan betakarjon mindent, akkor, a téli madár-pixel háborúzás is egész más fordulatot venne. De, ezt mások is így gondolják.

A képek, manuális fókusszal, hosszú záridővel, magas ISO értékkel készültek. Állványról. És nem fognak ezek a képek sem élességi, sem közelségi, sem pedig "simasági" rekordokat döntögetni. Kénytelen vagyok ezeket a szavakat ideírni, mert egyre jobban megszaporodtak a világban az olyan szemlélők, akik valamilyen különleges okból kifolyólag, szeretnek egy képet pixeleire szedni és úgy elemezni. ...hogy ez így, és ez pedig úgy...vagy ha ezt így csinálod akkor ez lesz... Az emberiség szerencsére nincs megáldva a jövőbelátás képességével, hogy mi lesz azt nem lehet, és nem is kell tudni. Ez olyan dolog, hogy az ember elkezdi elemezni a kedvenc ételét, mikroszkóp és tömegspektrométer segítségével. Szétszedegeti alkotóira, megvizsgál minden összetevőt, molekulát, és a végére nem marad semmi a kedvenc életből, csak moláris tömegek érthetetlen, ízetlen halmaza. 

Egerészölyv - Buteo buteo

A 13 perc eleje

Egy véletlennek köszönhetően készült, művészfotó, vágás nélkül.

  ...és itt a 13 perc vége.