Közjáték...

...vagy talán mégsem?!
Három alkalom eseményi belesűrítve egy bejegyzésbe! Nem lesz ez egy kicsit sok?! Kérdeztem magamtól, aztán rájöttem, hogy mivel nem nézegeti ezt a blogot senki, így egyáltalán nem lesz az!
A képeken fácán, széncinke, kékcinke, zöldike, fenyőpinty, fakopáncs látható vegyes eloszlásban,

A húsok őrzője 6

Fáról fára

Az idő melegszik. Ez önmagába véve egy jó dolog. A naptáron csak úgy szaladnak a napok. Ez megint jó dolog. Akárhogy is de közeledik a Nagy Tavaszi Madárvonulás.
Újabb reggel ért utol a lesben. A tolvaj nem sokat hagyott, de pótolva lett. Újabb várakozás. Különösebb mozgás nélkül.
A délelőtti beáramlás közel másfél órával korábban történt. Mit mondjak, nem örültem. Sejtettem, hogy ebből sok minden nem lesz.
Egerészölyv - Buteo buteo
Címszavakban:
Érkezés. Evés. Távozás.

Egy fakopáncs szórakoztatta magát, egészen rövid ideig. Nézelődött.
Nagy fakopáncs - Dendrocopos major

Szajkók érkeztek, nagy lendülettel, kergetőztek a semmi közepén. Loptak a húsból, az ölyv hangjával próbálták megtölteni a csöndet, kevés sikerrel.

Szajkó - Garrulus glandarius

...és ezek után kezdődött - volna - a beáramlás. A ragadozók ahogy számoltam, öten, fáról fára repülve a les körül vijjogtak, tollászkodtak, múlatták az időt. ...és ennyi!

A húsok őrzője 5

1. alkalom: Az ész megöli a játékot!

A szokásos fél 11-es beáramlásra vártam, már közel 4 órája. Átfázva, zsibbadt lábujjalakkal. Az északi szél addigra menetet szült az arcomba. Húúú, de örültem, élveztem az ücsörgést a hideg félhomályban. 

...és eljött a fél 11 is, a beáramlás is elkezdődött, szépen rendben ment volna minden ha minden a szokásos módon folytatódik. De nem. Tollas barátok, kergetőztek, hajkurászták egymást, telefonáltak egymásnak, egyik fáról a másikra. Hol a les mögött ücsörögtek, hol mellette, hol előtte, hol a tetején, lőtávolon kívül. Játszottak.

Egerészölyv - Buteo buteo

2. alkalom: Kék

Nem lehetek olyan őrült, hogy úgy fogalmazzak, hogy még magamat se sértsem meg, hogy újra megpróbálom! Halomra földet?! De lehetek, igen lehet halomra földet dobálni, egy gödörből, hogy az még nagyobb legyen...és lett!

Süt a nap, és kék az ég. A szél csendesen fújdogál...és nem történik semmi! Libák vonulnak számomra teljesen érhetetlen módon jobbról balra, és fordítva, és egyszerre. 

Na megint helyben vagyok, fél 11! Aztán 11, fél 12, semmi, dél, még mindig semmi. Apám, akkora gödröt ástam, hogy már ki sem látok belőle.

Végig pásztáztam a látóhatárt a masinával, a keresőbe bámulva akartam felfedezni, valamit, akármit. 

A nádas mögül emelkedik valami, madár, jóóóóóóóó, kék! Kék?! Igen, kékes rétihéja is előfordul itt, láttam már többször is. Most is, mázlim volt. 

Kékes rétihéja - Circus cyaneus

...és mire elég közel vitorlázott, addigra már ki is úszott a keresőből. Örültem.

Hogy ez vagy valami más lehetett az oka, nem tudom de egyszer csak eljött a beáramlás ideje. Gyűlni kezdett egy madár, egyedül. Egyikőnk sem volt nyugodt. Fáról fára repült, idegesítően.

Egerészölyv - Buteo buteo

Láthatóan rémült volt, borzongott, én is. Türelmetlen volt, én is! Megunta, én is! Erre elindult, és elvitte a húst, a les mellett húzott el, jó közel volt. A fókusz nyüszített, akármilyen gyors is legyen egy gép ezt nem tudta balanszírozni,  20 méterről, a távolság folyamatosan csökkent a végére. Elsuhant. A fénnyel időközben üveget lehetett volna vágni.

A nap végére még beugrott  Félnyolc, kicsit késve, de hogy az érzés megmaradjon eltrillázott egy ölyv taktus és elsuhant.
Szajkó - Garrulus glandarius