Van az úgy, hogy egy trópusi színekben pompázó madár, nem annyira pompázik! A vibráló színek nem vibrálnak! Így járt ez a jégmadár is!
Jégmadár2015. december 27., vasárnap
Egy madáretető titkos világa
Oly annyira titkos, hogy alig történik valami. Pár cinke, fakopáncsok és csízek. Ezeknek a kis tollgombócoknak viszont örültem. Nem volt még alkalmam ilyen közelről látni őket. Rátermett, "sűrű" kis csapat, nem sokan vannak, nem annyira ijedősek. Bár nekik is kétféle impulzusuk létezik, hirtelen ott vannak vagy hirtelen nincsenek ott. Szolidan vitáznak egymással, és a cinkékkel is. A fakopáncsok, jönnek mennek. Hol a fatörzseket kopogtatják, hol csak kúsznak fel s alá.
De mire is számíthat az ember december vége felé, mikor barázdabillegetővel, cigány csukkal, vagy éppen rozsdafarkúval találkozik?! Mire lehet számítani, amikor belenézek a keresőbe, és a lencsén keresztül táncoló rovarokat látok röpködni a levegőben. Azon sem csodálkoznék ha egy pók hálót kezdene szőni a gatyámra, abban az időben, mikor épp bent ülök és várok valamire!
Kék cinke
Csíz
Nagy fakopáncs
Kék cinke
Csíz
Nagy fakopáncs
2015. december 22., kedd
Húsok őrzője II/3: Talán egy jobb nap...
...elé nézek. Bátorítottam magam, miközben a cuppogós sárban baktattam a les felé. A félhomályban csak a alakokat sejtettem, egy villanyoszlop, itt balra. Egy töltés, a széle csúszik. Egy vackor fa, kicsit megtépázta a venturiás varasodás, ráférne egy metszés, a beteg részek eltávolítása. Talán egy Mills-féle inkubációs előrejelzéssel időben meg lehetne akadályozni a fertőzést. A moniliával fertőzött ráaszalódott termés maradványok eltávolítása...ilyen gondolatok csapongtak...a sár cuppogott...itt kezdődik a gyalog akác...inváziós gyomnövény, mindent kiszorít, mindent elborít, egy év alatt képes megváltoztatni a látképet, és nehezem irtható...
...innen már látszik a les teteje...tovább...és az előtte lévő terület...üres. Madarak sehol, pirkad, gondolom én, mert a napot hetek óta nem látta senki. Minden a helyén, várakozás, verebek jönnek-mennek, egy tépázott cinke, szajkó sehol, nappali sötétség. Egészen 9-ig csak ücsörgés, tea kortyolgatás, nagy nulla. Gyülekezés a fákon, gémek kergetik egymást, a darvak elvonultak, 7 hattyú komoly szárnysuhogása, kárókatonák röpködnek. Egy ölyv érkezik, aztán még egy, bátortalanul falatoznak, egy harmadik esik le az égből, de hamar rájött, hogy nem ezt a lovat akarta. Érkezik még egy valahonnan, a többi megy, néha visszajönnek, nem tudják mi legyen. Megszületett a fejemben, 11 után, hogy eleget láttam, hallottam, és persze fagyoskodtam is, így elindulok. Képek születtek, elégedetlenségem nem sokat csitult. "De több nap, mint kolbász!"
2015. december 18., péntek
Húsok őrzője II/2
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)