Egy kicsit közelinek találtam a 11 métert. Na nem azért mert a les amiből elkövetem ezeket a felvételeket nem rendelkezik üveggel, hanem azért mert a 300 mm-es gyutávhoz, ekkora madárhoz a 11 méter kevés. Illetve nem, zöldségeket beszélek, csak akkor kevés ha a madár a megszokott testtartástól eltérőeket mutat, megbillen, rebbent, nyújtózik, mittudomén ilyesmi. Így az ötödik rész után, és a hatodik rész előtt egy sikertelenül elkövetett pixelvadászat után kicsit hátrébb vittem a lest. Jót röhögtem magamon, mire kitavaszodik, addigra majdnem minden a helyére kerül.
Fura dolog ez az egerészölyv. Kell küzdeni érte, nem is keveset, talán még fagyoskodni is, Tájolni, menni sötétben. Kinyomozni, hogy mikor jár oda madár, izgulni, hogy a kaja ami kint van, meddig elég, mikor viszi el az összeset egy róka, és hasonló nyalánkságok. Az árvízről, vagy egy hirtelen ötlettől vezérelt tereprendezésről már ne is beszéljek, bár erről egy kedves barátom többet és bővebben is tudna mesélni, nem kevés indulattal a hangjában! :-)
És ha sikerül megcsípni az ölyveket akkor jöhet a többi, agyroham, mivel ebben a témában nem egyszerű újat mutatni. Az egész egy réten van, ahol nincs semmi zavaródolog, ahol a háttérben nincs semmi, csak a lapos Alföld többi része, vagy egy kellemes színt biztosító nádas, vagy ártéri erdő, vagy szántó melletti fasor? Ahol nem csak ölyvek fordulnak meg? Vagy mivel ez a madár egyébként is erdőben fészkel, az egész bent van egy erdőben, ahol a fényviszonyok folyamatosan változnak, ami az egyik 10 percben még fényárban úszott, a következő 10 percben árnyékban van? Nem tudom melyik a jobb! Mindegy!
A berosálás kerülgetett mikor nagyjából 3 órányi ücsörgés után egy ölyv leesett az égből...a les tetejére. Nem véletlen, tervezett volt a dolog, de a fene gondolta volna, hogy ilyen. Ahogy komótosan lakmározott, lelógó szárnytollai nem ritkán súrolták a lencse napellenzőjét. Akármi is lehet még ebből! A közeli fákról egy idei madár csipogása hallatszott, néha csönd, néha nem. Ketten jöttek, nem tudom hol a többi, de nem is baj, hogy nem értek mindent. Háborúzás bontakozott ki a két madár között, Ezek nem egyszerűen csak a földön adagolták egymásnak, ahogy általában az látni lehet, ha mást nem akkor legalább képeken, hanem a fán verték egymást, a nagyra nőtt szárnyak nem csak egymáshoz értek, de az ágakon még rajta lévő kőris termését is ritkították, Őrült tempójú hajsza a fák között, akár csak a Csillagok háborújában. Persze a földön is adták egymásnak, az egyik teljesen megadta magát, hanyatt feküdt, nem mozdult, nem mert mozogni, a másikat ez egyáltalán nem érdekelte. Amikor a keresőben láttam, hol egyiket, hol a másikat, egyfolytában azon gondolkoztam, hogy mikor fognak kiszúrni az ölyvszemek.
Nagy fakopáncs
Csíz
Egerészölyv
Ja, és nem az volt a gyengébb amelyiknek gixer van a lábával!
