2017. augusztus 30., szerda

Egy mocsár bűvöletében - III.


08/15.
Egy Kedves barátom, aki már jó rég csatlakozott a KMNP-hoz, velem tartott, vagy én tartottam vele, ez most tök mindegy, szeretett volna videofelvételeket készíteni. Mondanom sem kell, hogy nem volt szerencsénk. Nem kicsit égett a pofámon a bőr miatta.

08/16.
Erősen tűzött a délutáni napsütés. Fülledt meleg volt egész nap. Azt már teljesen megszoktam, hogy nem lehet pihenni éjjel sem, de hogy olyan eresztékekből is csurog az izzadtság amiről eddig nem is tudtam, hogy anatómiailag lehetséges, na, az már érdekes volt. 
Letámasztottam az autót, kiragasztottam egy üzenetet a szélvédőre. Kiszálltam, és újra az esélyeimet latolgattam. Közben úgy öltözködtem, mintha október vége lenne. Teljesen jó. Nem elég, hogy meleg van, én még egy sapkát is veszek, egy pulóvert aminek a kapucniját a fejembe csapom. Ja, mi van ha fázni fogok! Gőzöm sem volt, hogy mire számítsak. Az előző sikeres alkalom lehetett talán az eseményfolyam delelője, és innen talán leszálló ágban van a mutatvány. De az még akár sokáig is eltarthat. Ahogy a nádas mellett osontam, lopakodtam, nagyjából mint egy elefánt, egy bakcsó ugrott, a közeli fa ágairól. Riasztott egyet. Nyomtam egy halk "francoskrumplit" a vonallá egyenesedett ajkaim között, megálltam egy pillanatra, hogy bekukucskáljak a ritkás nádfal mögé. Tele volt minden, tök sok, nagy, színes, szép madárral. Húúú, és ez az idilli állapot el is tartott nagyjából 27 másodpercig, míg ki nem szúrtak az éles szemeikkel. Eltűzött mind! Király! Ezért kell ide korán jönni. Meg kell várni azt a kritikus egy, másfél, rossz esetben két órát, hogy a madarak visszatévedjenek. Nagyjából így is lett!
Lehet, neked, kedves olvasó, ezek a képek pont olyanok mint a többi, és az is lehet, hogy ugyanazokról az állatokról készültek, és talán unalmas is, és ha igazam van, akkor joggal teszem fel a kérdést, hogy miért nézitek meg újra és újra MacGyver történeteit, ha úgy is tudjátok, hogy mindig kiszabadul!? :-) Na, na miért? Ne is gondolkozz a válaszon, segítek! Azért mert jó! 

Fekete gólya















Füstös cankó. Ez egy nagyon harcias példánya, ennek a fajnak. Mindenkit elzavart, és a keletkező véleményeket azonnal visszanyomta a többiek tortába.




Fekete gólya




Hogy az előtte való nap ne múljon el nyomtalanul, készítettem pár video felvételt. Nem vagyok nagy Spilberg, ez látszik is.




Hát így vagyunk mi ketten. A Körös-Maros Nemzeti Park és én!

2017. augusztus 29., kedd

Egy mocsár bűvöletében - II.

Az első próbálkozások után, nem lehetett azt mondani, hogy elég volt ebből ennyi. A lendület, ami ott pulzált az ereimben nem hagyott időt, hogy meg tudjak állni. A fejemben a Honeybeast - Portugál című száma zúgott már egy ideje, nem akart csitulni, de nem tudtam vele mit tenni, majd csak abba marad.
Az előző alkalommal, a kanalasgémek átütő játéka miatt újabb lehetőségeket ragadtam meg, elég vegyes sikerrel. 
08/05
Egy kis kócsaggal az a baj, hogy mindig figyel, nem is volt egyszerű dolog becserkészni és nem is sikerült.

Nagyjából ennyi jutott erre a napra.

08/06
Egy újabb remekbe szabott lehetőség, mely a siker ízével kecsegtetett, de csak elméletben. Gyakorlatban viszont egy sárszalonkánál több nem jutott. Na nem mintha nem örültem volna egy teljes kockát betöltő madárnak, néhány méterre a lestől, de tagadhatatlan, hogy nem ezt vártam. 
Sárszalonka





08/09
Na nem úgy van, hogy egy pofon után csak úgy abba lehet hagyni. Kell itt kapni még párat, hogy rendesen égjen az arcom, és ráadásul mindkettő.
Ahogy a zár kattant, a gáton egy motor húzott el, inkább hangosan, semmit gyorsan. A bíbic is elinalt. 

Rendben! Van ez így, hiszen ez ilyen hobbi. De, hogy három alkalomból semmi!? Nem baj, úgy tűnik, nem vertem még be a fejem elégszer a betonfalba.

08/11 és 08/12
Nem jutott más csak a széles szárnycsapásokkal távozó madarak látványa. Volt közöttük, kicsi, nagy, fehér, szürke, fekete, hosszú és laposcsőrű egyaránt. Komolyan gondolkozóba estem.

08/14
"Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája, 
"Tán csodállak, ámde nem szeretlek..."
Ezekkel a mondatokkal a fejemben bújtam be a hevenyészett les alá. Most legalább nincs egy madár sem, mondogattam magamban...és az elmúlt alkalmak eseménytelenségéből kiindulva nem is lesz. Hova tovább ide járok pihenni.
A szél büdösül fújt, bele kavart a vízbe. A közelben legelésző gulya hangját sodorta.
...de ez valahogy a termiken lavírozó fekete gólyákat nem zavarta. Csak bámultam, mikor elkezdek lepotyogni az égből. A nap erősen sütött. Ide korán kell kijönni, az itt a éjszakázó hely előtti utolsó töltőállomás lehet, ahol mindenki megtankol, mielőtt aludni térne. Amikor szuper-optimálisak a feltételek, akkor van minden, ha viszont egy nádszál keresztbe áll, ami nem tetszik egy madárnak, akkor megette a fene az egészet.  
...és én meg ott heverészek az össze- vissza álló  nádszálak között...leesett állakkal.
18 fekete gólya szelte a habokat, hadakoztak a vízzel, meneteltek, közeledtek, távolodtak. Néha olyan közel jöttek, hogy már nem volt értelme a gépet rajta tartani. Csak néztem, ahogy a fekete, olajozott tollakon megcsillant a napfény. 






























Öregek, fiatalok, szomszéd fészeklakók, és testvérpárok meneteltek előttem, hol jobbra, hol balra. A szél nem csitult, folyamatosan belekavart a vízbe, amitől nem lett talán olyan szép a felszín...de most őszintén...engem hol?!
Nagyon jó nap volt, ami feledtette az elmúlt napok sikertelenségeit.

Hát így vagyunk mi ketten. A Körös-Maros Nemzeti Park és én.


2017. augusztus 27., vasárnap

Egy mocsár bűvöletében - I.

Ott kezdődött, hogy 2015...
Egy csomó gólya gázolt előttem. Ámultam, és ámultam. És amikor már azt hittem, hogy több ámulás már nem is tudja magát keletkezni egy emberben, akkor megint ámultam. 
2016-ban ez csak álom maradt, hiszem a nagy mennyiségű nyári esőzések miatt, ott nem termett gázlómadár. Akkor nem ámultam annyira.
2017. Azon kaptam magam, hogy ott állok a mocsár szélén, a kezem a vízbe lógatom, és latolgatom az esélyeimet. Ebből még akármi is lehet. A tendencia jó irányba fejlődik. A víz apad. Hetente egyszer kinézek, bólyákat, hagyok ott, hogy lássam, hogy mennyit csökken a víz. Jó lesz. 
Egy hevenyészett lest készítettem az udvaron, tényleg az volt, hiszen nem tartott tovább fél óránál, és ebben már az is benne, volt hogy, bele tettem egy autó hátuljába. 
A lest kivittem, leburkoltam egy kevés náddal és vártam a csodát.

08/02: egy ideges szárcsa úszik végig a látómezőben, pár felvétel készült amit kitöröltem. Talán még mély a víz. Lehet. Madár pedig van.

08/04: khhmmmm...hát berosáltam, amit épp a lecsurgó izzadtságot nyalogattam. A megszokott sós íz helyett egy kis dietil-tuolamiddal átitatott kesernyés ízt éreztem. A szúnyogriasztó, amivel be voltam fújva jó szolgálatot tett. Jelzem, két éve van a garázsban. A rovarok döngicséltek, de nem csíptek. És bamba bámulásom közben, jobb szemem sarkában mozgás támadt. Egy családra való kanalasgém legelészett a meder szélén, ahol a víz már megfelelő mélységű volt.
Talán ma, talán most...talán...Nem tudtam mire számítok. Hal van a vízben az biztos. Az idő jó, a nap süt, kicsit korán jöttem, talán nem hiába...talán.
Irányba fordítottam a masinám torkát, és rövid sorozatokkal, ami a csövön kifért, dokumentálásba kezdtem.
Kanalasgém









Ahogy a gém is egyre közelebb jött, nem volt sok lehetőség a komponálgatásra. Egy kevés vízszintezés van a felvételeken, és semmi egyéb.
Valahogy így jár a nagy kócsag is, ennyi fért bele a keresőbe.


Második alkalomra ilyet látni...nem hittem volna.




Volt nálam egy nagyobb látószögű lencse is. Ilyen egy élőhely!



A madár, tett néhány tiszteletkört előttem. Volt lehetőségem jól megnézni magamnak, hiszem a les előtt 2-3 méterre legelészett, kotorászott a hínárban érzékeny csőrével. Senkit sem zavart a kattogás. Gyönyörű példány. Volt olyan pillanat, amikor nem a keresőn keresztül néztem. Elengedtem egy csomó kép lehetőségét, mert látnom kellett.




Az idillnek a gát forgalma vetett véget...aznapra.

Hát így vagyunk mi ketten. A Körös-Maros Nemzeti Park és én!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...