08/28
...alighogy a tapsolás abba maradt, visszahuppantam a székre, és egy pillanat erejéig, a függöny újra szétnyílt.
...alighogy a tapsolás abba maradt, visszahuppantam a székre, és egy pillanat erejéig, a függöny újra szétnyílt.
A főszereplő kilépett a színpadra, elővett egy nyűttes kalapot, ráncos ujjaival kétszer rákoppintott a szélére. Por szitált a levegőben. Belenyúlt a kalapba, kotorászott benne egy kevés ideig, előhúzott egy fehér nyulat, a fülénél fogva. Megvakarta kócos halántékát, majd megrántotta a vállát. A nyulat, aki legalább olyan értetlenül nézett mint én, lerakta a földre. A nyúl sietve tovább állt. Mielőtt leugrott volna a színpadról, megállt és visszanézett. Szimatolt a levegőben. A nyúl okos állat.
Újra belenyúlt a kalapba, könyékig turkált benne, egy maroknyi kis halat húzott elő. Rutinos mozdulattal bedobta a mocsár közepébe.
Esélyt és lehetőséget adva, mindenkinek egy újabb halászatra.
Megpróbáltuk kihasználni mindannyian, több kevesebb sikerrel. Örömmel bújtam be a hevenyészett les alá.
Közel egy hónapon keresztül viseltük egymás nyűgét. Ez alatt az idő alatt, volt szélvihar, eső. A madarak letojták, többször kellett bentebb vinni, többször kellett újra letakarni náddal. Fordítani rajta, mert változott a nap állása. A végére jól megszoktuk egymást.
A víz még kevesebb lett, még több haltetem látszik benne. A rothadó bűz még erősebb.
Az utolsó alkalom hogy ebben a szezonban itt vagyok. Végére jártam a vonulásnak. A naptárban az augusztus végig pörgött, nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyiszer voltam kint, de az eltelt napokból kiindulva talán minden második vagy harmadik napon.
Csöndesebb napok következnek ezután. Mélázással, bambulással, malmozással. Leveszem a polcról a Rubikomat, előveszem a félbehagyott, ki tudja hányszor olvasott 'Én, a robot'-ot.
Ahogy ott vége lett a pár percig tartó varázslatnak, elindultam haza. A gát koronájáról visszanéztem a mocsárra. Körforgást véltem felfedezni a természet rendjében. Félszeg mosollyal az arcomon, hónom alatt a cuccaimmal, vállamon a táskával, egy köszönöm-öt morzsoltam szét a levegőben.
Hát így vagyunk mi ketten! A Körös-Maros Nemzeti Park és én.
Ezek a sorok 09/29-én íródtak. A nemrégiben leesett nagy mennyiségű esőzéseknek köszönhetően, a mocsár feltöltődött vízzel. Mondhatnám üzemi szinten van. Most épp libák és récék bitorolják. A körforgás kezdetét vette.
Gázlók és egy kommenzalista
Közel egy hónapon keresztül viseltük egymás nyűgét. Ez alatt az idő alatt, volt szélvihar, eső. A madarak letojták, többször kellett bentebb vinni, többször kellett újra letakarni náddal. Fordítani rajta, mert változott a nap állása. A végére jól megszoktuk egymást.
A víz még kevesebb lett, még több haltetem látszik benne. A rothadó bűz még erősebb.
Az utolsó alkalom hogy ebben a szezonban itt vagyok. Végére jártam a vonulásnak. A naptárban az augusztus végig pörgött, nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyiszer voltam kint, de az eltelt napokból kiindulva talán minden második vagy harmadik napon.
Csöndesebb napok következnek ezután. Mélázással, bambulással, malmozással. Leveszem a polcról a Rubikomat, előveszem a félbehagyott, ki tudja hányszor olvasott 'Én, a robot'-ot.
Ahogy ott vége lett a pár percig tartó varázslatnak, elindultam haza. A gát koronájáról visszanéztem a mocsárra. Körforgást véltem felfedezni a természet rendjében. Félszeg mosollyal az arcomon, hónom alatt a cuccaimmal, vállamon a táskával, egy köszönöm-öt morzsoltam szét a levegőben.
Hát így vagyunk mi ketten! A Körös-Maros Nemzeti Park és én.
Ezek a sorok 09/29-én íródtak. A nemrégiben leesett nagy mennyiségű esőzéseknek köszönhetően, a mocsár feltöltődött vízzel. Mondhatnám üzemi szinten van. Most épp libák és récék bitorolják. A körforgás kezdetét vette.
Gázlók és egy kommenzalista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése