Olyasmit igértem, hogy csöndesebb napok következnek?! Könyv olvasás, meg rubikozás?! Ez hülyeség! Mindig van valami. Hol ez, hol az, hol meg emez, amarról meg nem is akarok beszélni. Van ideszaladás, meg odaszaladás...és az idő szépen lassan halad. Meg persze nincs meleg, ami azért jó, mert a nyáron volt épp elég. Hogy mégis mi történik? A tökre megszokott, téli ubiszezonnak megfelelően...számolgatás. Darvak krúgatnak az égen, sokan, olyan sokan, hogy nem is lehet rendesen megszámolni. Libákkal vegyesen. Azok is sokan vannak. Nem csak az a fontos, hogy hányan vannak, hanem az is hogy merre mennek..délre. A számolgatás nem az égbolton repkedő madarakra vonatkozik, hanem azokra az előttünk álló hónapokra, amikor ezek a madarak a másik irányba mennek.
Na de addig is...ott ülök egy széken..egy lesben. Kuksolok kifelé a nyíláson, és a madarkat figyelem. Riasztanak. Gépet felemelem. Semmi. Riasztanak megint. Gépet emelem, megint semmi. Leengedem...nincs nálam állvány. Megint riasztanak. Na tudjátok kivel szórakozzatok...csak azért sem csinálok semmit...és az itató szélére egy karvaly lavírozott be. A gép az ölemben pihent. Egymás szemébe néztünk. Meg sem fordult a fejemben, hogy bármit is tegyek, hiszen, eleve vesztes lehetek egy ilyen helyzetben. Csak bámultam, néhány hosszú másodpercig. Elrepült. Örültem, de még mennyire.
Azóta persze semmi. Csak fakopáncs, fácán, fenyőpintyek, erdei pintyek, cinkék, meggyvágó...és ja igen, majdnem elfejeltettem...süvöltő!
Az erdő telis tele van kőrissel. Nem véletlen, hogy az itató ide került, vagy 3 éve. A süvöltők pedig, úgy tűnt, ide jártak pár napig. Jó rég óta vágyom már erre a kismadárra. Nem tudom megmondani pontosan, hogy mennyi főből áll a csapat, de van venne legalább négy hím, gyönyörűek, és szerintem 6 tojó. Ez már egy nagyobb csapatnak számít. Borzasztóan félnek, többször megpróbáltak rárepülni az itatóra, de mindig csak sokadik próbálkozásra jutottak el odáig, hogy igyanak is a száraz kőrismagra. A beszállók bármilyen elmozdítását rossz néven vették. Viszont együtt mozognak a fenyőpintyekkel. Vagy lehet hogy most is oda járnak, csak én nem járok oda. Egy pár képet megint adott a természet.
Fácán
Süvöltő
