Csúnya
dolog lenne azt állítani, hogy a víz utáni hajsza kiteszi a fotózás minden
percét. Nem így van. Vannak olyan helyek, ahol nem a víz diktálja a tempót.
Több mint egy hónapja nem esett eső. Egy komplett cinke és rozsdafarkú
fészekalj nőtt fel, úgy, hogy nem is láttak eddig esőcseppeket záporozni a
fészek előtt. Az ilyen időben a rét, egész máshogy muzsikál. Az aljfüvek
kevésbé nőnek, a szálfüvek viszont annál inkább. Lengedeznek a meleg szélben. A
zsombékosabb területeken derékig ér a ritkás tömeg. A tojócsapat kotlik, vagy
az épp kikelt fiókáknak hurcolásszák a finomabbnál, finomabb falatokat.
A kora
tavaszi megfigyelés ebben az évben is érlelt valamilyen gyümölcsöt. Fura
gyümölcs ez. Világosbarna, fekete és fehér szárnytollakkal. Bóbitával. Huppogással,
vargyogással.
Volt,
amikor billegett a történet. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi is fog
történni, vagy fog egyáltalán történni valami.
De
szerencsére nincs ráhatásunk mindenre, és nem is akarhatunk mindent egyszerre.
Így, amikor, a víz nagyobb ütemben kezdett párologni, elővettem a félbe
hasított távcsövemet, a megfigyelési napolómat, és egy kies puszta szélében,
pár órányi merengés után, erőre kaptam.
Próbálom
elszaporítani a környéken ezt a madarat. Minden évben rakok ki pár odút, olyan
helyre ahol eddig még nem volt, viszont alkalmas lehet a fészkelésre.
Tavaly is
volt itt több madár, idén is. De bizony nem tudom, mivel lehetne a kedvére
tenni még jobban.
Mivel a Nap
járását befolyásolni aligha lehet, így én is próbálok alkalmazkodni hozzá.
Amikor kel, akkor én is, amikor nyugszik, akkor én még nem, így a Nap több időt
alvással a déli féltekén éjjel, mint amennyit én töltök alvással az északi
féltekén szintén éjjel! Emelje fel a kezét aki értette ezt a mondatot!
Búbos banka
– simán.
Első alkalom
Második alkalom
A hajnali műsor nem volt olyan kiugróan jó. A délutáni fedett idő viszont kedvezőbbnek bizonyult.
