A rét idei titka

Csúnya dolog lenne azt állítani, hogy a víz utáni hajsza kiteszi a fotózás minden percét. Nem így van. Vannak olyan helyek, ahol nem a víz diktálja a tempót. Több mint egy hónapja nem esett eső. Egy komplett cinke és rozsdafarkú fészekalj nőtt fel, úgy, hogy nem is láttak eddig esőcseppeket záporozni a fészek előtt. Az ilyen időben a rét, egész máshogy muzsikál. Az aljfüvek kevésbé nőnek, a szálfüvek viszont annál inkább. Lengedeznek a meleg szélben. A zsombékosabb területeken derékig ér a ritkás tömeg. A tojócsapat kotlik, vagy az épp kikelt fiókáknak hurcolásszák a finomabbnál, finomabb falatokat.

A kora tavaszi megfigyelés ebben az évben is érlelt valamilyen gyümölcsöt. Fura gyümölcs ez. Világosbarna, fekete és fehér szárnytollakkal. Bóbitával. Huppogással, vargyogással.

Volt, amikor billegett a történet. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi is fog történni, vagy fog egyáltalán történni valami.

De szerencsére nincs ráhatásunk mindenre, és nem is akarhatunk mindent egyszerre. Így, amikor, a víz nagyobb ütemben kezdett párologni, elővettem a félbe hasított távcsövemet, a megfigyelési napolómat, és egy kies puszta szélében, pár órányi merengés után, erőre kaptam.

Próbálom elszaporítani a környéken ezt a madarat. Minden évben rakok ki pár odút, olyan helyre ahol eddig még nem volt, viszont alkalmas lehet a fészkelésre.

Tavaly is volt itt több madár, idén is. De bizony nem tudom, mivel lehetne a kedvére tenni még jobban.

Mivel a Nap járását befolyásolni aligha lehet, így én is próbálok alkalmazkodni hozzá. Amikor kel, akkor én is, amikor nyugszik, akkor én még nem, így a Nap több időt alvással a déli féltekén éjjel, mint amennyit én töltök alvással az északi féltekén szintén éjjel! Emelje fel a kezét aki értette ezt a mondatot!

Búbos banka – simán.

Első alkalom

Második alkalom

A hajnali műsor nem volt olyan kiugróan jó. A délutáni fedett idő viszont kedvezőbbnek bizonyult.